Az egészségükhöz és jó közérzetükhöz a megfelelő táplálás kulcsfontosságú, amiben a megfelelő az igényeikhez természetesen illeszkedőt jelenti.
A kutya háziasítás nem nyúlik olyan messzire vissza – a röpke 18 ezer év evolúciós szempontból még nem annyira meghatározó – hogy a kutya táplálkozása alapvetően megváltozzon.
Változtak ugyanakkor az életkörülményei. Ahogyan mi emberek is civilizálódtunk, egyre kényelmesebbé vált életünk, ezzel együtt mozgásszegényebbé a mindennapjaink, úgy ebeinknek sem kell ma már annyi erőfeszítést tenniük a napi betevő megszerzéséért, mint elődeiknek.
Húst hússal az ideális kutyaétrendért
Ahogyan a kétlábúak táplálkozása sem mindig az egészségüket szolgálja – gondoljunk csak a fast foodokra vagy az egyéb agyonfinomított kosztra – úgy kedvenceink táplálkozása is messzire kanyarodott az optimálistól.
A legrosszabb, amit tehetünk, ha kutyánkat házi maradékkal etetjük. Persze jogosan mondhatjuk, hogy vidéken élő rokonaink is így tesznek, mégis hosszú életűek ebeik, ahogyan a napi szinten fizikai munkát végző embereknek is másra van szükségük, mint az egész nap egy helyben ülőknek.
Az 1970-es évekig, a tápok megjelenéséig ugyan a legtöbb kutya házi maradékon élt, amihez nem jutott hozzá az elé tett táplálékból, azt például a kertben „legelészve” vette magához, így végső soron maga gondoskodott a tápanyagdúsabb étrendjéről. Ma már azonban sok esetben lakásban vagy lebetonozott kültéren tartott, mozgásszegény életmódot él számtalan eb, ami leszűkíti ezeket a lehetőségeit.
Az energiaszükséglete is természetesen más egy örökmozgó kutyának – főként ha az igényeinek megfelelően biztosítjuk a számára szükséges mozgást. A másik kérdés, hogy ezt az energiát miből állítja elő?
Józanul belegondolva a természeteshez közelítő táplálás lesz a megoldása kedvencünk egészségének, hosszú távú jó közérzetének és vitalitásának. Mit is jelent ez pontosan?
A kutya azzal együtt, hogy ragadozó, nem kizárólag húst eszik, és sokszor a jó szándékú gazdi csak rosszat tesz azzal, ha színhússal táplálja kedvencét.
Először is, a természetben növényi táplálékhoz is hozzájut – gondoljunk csak a „legelésre”, amikor kedvencünk a füvet rágcsálja, nem ok nélkül. Ezt helyettesítik a tápokban megtalálható kukorica és gabonák. Ezzel együtt is, a növényi táplálék kisebb arányban képezi kedvencünk étrendjét, melyet bizonyít az is, hogy gyomra jóval savasabb, mint az emberé vagy a növényevőké, ez pedig a hús alapú táplálkozáshoz ideális.
A másik része, a fő összetevő a hús, egészen pontosan az állati fehérje, erre van ugyanis a legnagyobb arányban szüksége négylábúnknak. A még vadon élő, és prédára vadászó, háziasítatlan kutyákból kiindulva táplálékuk nem csak színhúsból, hanem belső szervekből, bőrből és szőrből, valamint a korábban már említett, félig megemésztett növényi maradványokból állt. Ennek a tápláléknak volt meg az az optimális aminosav összetétele, a zsíroknak, rostoknak, fehérjéknek és ásványi anyagoknak az az aránya, mellyel kiegyensúlyozottan elégíthette ki tápanyagszükségletét.
Ha pedig hús, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen?
Csirkementes kutyatáp az úri hóbort?
A lehetőségek tárháza ma már végtelen: a csirkétől a marhán át a pulykáig, a halak és sertés, de az egzotikusabb ízek kedvelőinek a vadhúsok, a nyúl, a bárány, a kacsa vagy a ló húsa is szóba jöhet.
Úri hóbort lenne mindez? Hiszen ma már a kétlábúak számára is elérhetőek a világ minden tájáról érkező kulináris csodák, miért pont ebeink maradjanak ki a jóból?
A válasz prózaibb a kutyatápokban fellelhető hatalmas választékra.
A civilizációs megbetegedések sajnos négylábúinkat sem kímélték, és ezért sajnos sok esetben a szükségleteik diktálnak.
A különféle allergiák, ételérzékenység és intolerancia felbukkanására nem csak a gazdik és állatorvosok figyeltek fel, hanem az eledel gyártók is, egyre nagyobb igény jelentkezett ugyanis a speciális, úgynevezett hipoallergén tápokra a gluténmentestől a csirkementes kutyatápig.
De hogyan lehet kedvencünk egy olyan – embereket ritkán allergizáló - összetevőre érzékeny, mint a csirke?
Előfordulhat, hogy kedvencünk éveken át lelkesen fogyasztotta a csirkehúsos tápokat, majd egyik napról a másikra, miközben semmit nem változtatunk étrendjén tapasztaljuk az ijesztő tüneteket: viszketést, a szőrhullást, a kiütéseket, a tüsszentést, béltüneteket és még sokáig sorolhatnánk.
Ahogyan az embereknél is kiválthatja ezt egy olyan összetevő, amiből túl sokat kapott, úgy ebünk szervezete sem tolerálja egy ponton túl az egyoldalú összetevőt, és fellázadhat ellene.
A legegyszerűbb megállapítása annak, hogy mire érzékeny kutyusunk, az eliminációs diéta, ahol az állatorvosi vizsgálat alapján bűnösnek tűnő összetevőket teljesen kizárjuk az étkezésükből. Fokozatosan és egyesével emeljük vissza az étrendbe a kérdéses összetevőket, időt hagyva annak, hogy megbizonyosodjunk róla, melyik okoz tünetet. Az érzékenyítő összetevőt pedig végképp kiiktatjuk kedvencünk étrendjéből.
Ezzel talán meg is kaptuk a választ arra, hogy miért van szükség olyan sokféle különleges húsból készül tápra, mely húsokkal a kutya a hétköznapi életében nem találkozik. A „hétköznapibbakkal” viszont túlságosan is gyakran, ezért válthat ki nála allergiás reakciót, melyre megoldást jelent az allergén összetevő – például csirkementes kutyatáp.
Éppen ezért a „hipoallergén” szónak egy kutyaeledelen azért nincs sok értelme, mert míg az egyik négylábú könnyedén megemészti az adott állati húsból származó fehérjét, addig a másik érzékenyen reagál rá. Az állatorvosi gyakorlatban azonban azokat a tápokat nevezik hipoallergénnek, és javasolják az érintett gazdiknak, melyek a legkevésbé okoznak allergiás reakciót, többnyire gyógytápok. Tehát esetenként nem csak egy-egy összetevőtől mentesek, hanem például glutén- és csirkementes kutyatápok. Az érzékeny kutyusoknak készült eledeleknél egyébként jobban odafigyelnek az egyébként felesleges adalékanyagok – ízfokozók, tartósítószerek – használatára is, ami valljuk be, kétlábúként is kerülendő, ha egészségesen szeretnénk táplálkozni.
Nem beszélve arról, hogy ha kedvencünk érzékeny valamilyen összetevőre, akkor általában nem csak arra az egyre az.
Ha az eliminációs diétával szeretnénk a végére járni, pontosan mely összetevő(k)re érzékeny kedvencünk, dönthetünk úgy, hogy magunk főzünk neki, így pontosan tudjuk kontrollálni, mi kerül az ételébe. Mivel a folyamat hosszadalmas, a napi főzés pedig sok időt igényel, ezért a gazdik gyakran inkább hallgatnak az állatorvosukra, aki speciális száraztápot ajánl nekik, mellyel éppúgy megkezdhetik az eliminációs diétát, és a későbbiekben is alternatívák lehetnek a tápláláshoz. A glutén-, laktóz, -marha-, sertés-, vagy csirkementes kutyatápok és ezek kombinációja szerencsére ma már olyan széles választékban áll a rendelkezésre, hogy a kellő odafigyeléssel minden eb megtalálja a számára megfelelőt.
A tudatos gazdik egyébként a szükség esetén igénybe vett állatorvosi ajánlás mellett igyekeznek már az egészséges négylábúik esetében is tanulmányozni a tápok összetételét a választás előtt. Odafigyelnek a hústartalomra, az adalékanyagok használatára, mert tudják, hogy az olcsóbbnak tűnő nem mindig olcsóbb. Míg egy kommersz tápból – ami főként alacsony tápértékű összetevőket tartalmaz – jóval többet kell adnunk kedvencünknek, addig egy valóban minőségi eledelből kevesebbel is jóllakik, nem beszélve a hosszú távon is jobb egészségi állapotáról, kondíciójáról.
A csirkementes tápokat ITT találod
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy kövess minket a Facebook-on
