Hogy hogyan is értem ezt? Nagyon egyszerű, a szájkosár használata az ebeknél kényszerűségből lehet csak fontos és számukra kevéssé jó viseletnek mondható. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor fel kell csatolnunk ezt a védőeszközt, kedvencünk és a környezetet védelmében. Lehet itt szó állatorvosi látogatásról, amikor a kutyus félhet a kellemetlen, olykor fájdalmas vizsgálatoktól, vagy ha tömegközlekedési eszközön utazunk vele, ahol előírás a viselése. Viszont van pár fontos szempont, amire mindenképpen oda kell figyelnünk, mielőtt kiválasztjuk ezt a bizonyos eszközt.
Elsősorban is a gazdinak tudomásul kell vennie, hogy négylábú kedvence sokáig nem viselheti a szájkosarat, ennek viselése mindenképpen csak rövid ideig ajánlott. Mivel nem érezheti benne biztonságban magát szőrös barátunk, hiszen nem tudja rendesen használni a száját, orrát, és a nyelvét sem, ezért az elsődleges szempont, hogy a körülményekhez képest kényelmes legyen, ne nyomja a fejét vagy az orrát, vagy ne sebezze meg a viselés alatt. A kutyák hőleadásában elsődleges szerepet a lihegés játszik, ebben a nyelvük a legfontosabb eszközük. Bizonyos szájkosarak megakadályozzák a lihegést, ezért meleg helyen ne használjuk ezeket, hiszen komoly egészségügyi problémákat okozhatnak a kutyáknál.
Tehát mondhatjuk azt, hogy számos helyzetben átmeneti megoldást jelenthet csak a szájkosár használata, mondhatnánk úgy, hogy kötelező rossz, amit kutyánknak el kell viselnie, hiszen a tömegközlekedési járműveken például nem utazhatnak ennek hiányában. Sokan úgy vélik, hogy kedvencüket a konfliktusok elkerülése végett úgy viszik új helyre, kutyafuttatóba vagy más társasági eseményekre, hogy a biztonság kedvéért szájkosarat tesznek rá. Viszont így barátunk nem tudja kellően megvédeni esetleg magát, kiszolgáltatottá válik társaival szemben, nem biztos, hogy ez a jó megoldás. Előfordulhat még kutyakozmetikusnál, hogy szükség lehet erre a nem túl kellemes kiegészítőre, főleg ha kellemetlenség éri az ápolása közben. Meg lehet tanítani ebünket, hogy elviselje az orrán ideig-óráig ezt a védőeszközt, de mindenképpen gondoljuk át, hogy mikor, hol és hogyan adjuk rá. Hiszen ha szorongó típus, fél az idegen emberektől vagy az idegen kutyáktól, ezért hajlamos a támadásra, nem valószínű, hogy ez a jó megoldás. Ilyenkor érdemes kideríteni a viselkedése okát és akár szakember segítségét is kérni, aki viselkedésterápia alkalmazásával jobban fel tudja oldani az állat feszültségét, mint egy büntetésnek is számítható szájkosárral. Ne erőltessük rá barátunkra a kosarat, ha csak félelmében agresszív, hiszen ezáltal talán csak még jobban felgyülemlik a rémülete. Ha mindenképpen fel kell tennünk, mert utazunk vele valahová, vagy olyan helyre visszük ahol a használata kötelező, próbáljuk meg óvatosan hozzászoktatni. Hagyjuk, hogy megnézze, megszagolgassa, adjunk időt arra, hogy megismerkedjen az új eszközzel, kínáljuk meg közben valami finomsággal, mondjuk azzal a kedvenc jutifalattal, amit a legjobban szeret. Ha már megbarátkozott vele és nyugodtan szaglássza, megpróbálhatjuk ráhúzni, de semmi esetre sem csatoljuk be rögtön. Ha megengedte, vagyis sikerült a művelet, azonnal, haladéktalanul vegyük is le és dicsérjük meg. A szájkosárban töltött időt szép fokozatosan növeljük csak és csak akkor induljunk vele útnak, ha a viselése nem okoz már abszolút problémát négylábú barátunknak. Ha odaadással, figyelemmel és bizalommal fordulunk kutyánkhoz, mindig, minden esetben megtérül a türelmünk és siker koronázza törődésünket.
Milyen a jó szájkosár?
Ha kezdő gazdik vagyunk, akkor meg kell jegyeznünk, ha pedig már gyakorló kutya tulajdonosok vagyunk, akkor észben kell tartanunk, hogy minden ebnek más igénye van, ahogy nekünk, embereknek is. Mi sem vagyunk egyformák és szőrmók barátainkra is ugyanez vonatkozik. Miben is áll a különbözőség? Elsősorban a habitusa, aktivitási szintje a mérvadó ebünknek, de az is fontos szempont, hogy miért és milyen helyzetben van szükségünk az eszközre? Ha nyugodtabb és kevéssé aktív kutyáról van szó, biztosan könnyebb helyzetben vagyunk. De mégis a kiválasztásnál a legfontosabb, hogy a megfelelő méretű legyen, amiben szabadon tud lélegezni a kutyus és azonkívül, hogy el kell viselnie ezt az idegen és szokatlan eszközt magán, aránylag nehézség nélkül tudja hordani. Tehát amikor az állatorvoshoz vagy a kutyakozmetikushoz megyünk kedvencünkkel, vagy a villamosra pattanunk csak fel pár megálló erejéig, akkor ajánlott a póráz stílusú, vagyis a textil anyagú szájkosár. Viszont ha hosszabb mozgást tervezünk olyan környezetben, ahol elengedhetetlen a viselése és még az időjárás is meleg, akkor egy nagyobb és korszerűbbnek számító eszközt javasolunk, aminek kialakítása kosárszerű, hogy szabadabban tudjon lélegezni és mozogni benne szőrös barátunk. Persze minden anyagnak és minden formának megvannak a maga előnyei és a maga hátrányai, mégis a legoptimálisabbnak a természetes anyagok tűnnek, tehát ezeket javasoljuk.
Változnak az évszakok
Természetesen változnak az évszakok, és persze ezzel együtt ezeknek a kiegészítőknek is változniuk kell, ha sétálni visszük a kutyánkat vagy utazni támad kedvünk és nem akarjuk otthon hagyni a szőrmók barátunkat.
Gondoljunk csak bele, hogy egy kemény hidegben, vagy amikor hó és jég borítja a tájat, nem lenne praktikus egy fémből készült szájkosarat tenni ebünk orrára. Hiszen ilyenkor könnyen oda fagyhat az orra szegénynek. Persze az orrát legszívesebben szaglászásra szereti használni, de ha muszáj egy ilyen kalodába kényszerítenünk, figyeljünk oda ezekre a részletekre is. Tehát télen és hidegben egy könnyű, tépőzáras és textilből készült eszköz a megoldás megint, persze ahogy már említettük a lehető legrövidebb időre csatoljuk csak fel. Ne kínozzuk az állatot hiába, csak annyi ideig ameddig muszáj, bár szerintem egy szerető gazdi ezt úgyis tudja, és nem fogja sokáig kényszeríteni ilyen eszköz viselésére kedvencét.
Ha viszont a nyári melegben kell feltennünk ezt a „védelmi eszközt”, ahogy már említettem is, a szélesebb és könnyebb kosár formát válasszuk, ami lehet műanyagból és persze lehet bőrből is. Mivel sem inni sem lihegni nem tud benne, hőségben is kerüljük a huzamos használatot.
Harapós kutya
Harapós kutya nem létezik. Csak akkor harapnak, ha félnek, bajban vannak, vagy úgy érzik támadás érte őket, esetleg ha arra vannak idomítva, hogy harapjanak. Ha a kutya harap, az soha nem az ő hibája, mert mindig ember áll a támadás hátterében, rossz nevelés vagy olyan viselkedés az ember részéről, amit csak foggal tud megtorolni az eb. Indokolatlanul nem támadnak, és nem bántanak senkit, csak akkor, ha okuk van rá és sajnos erre sokszor teremtenek okot kétlábú társaink. Ezért aztán a kutyáknak kell szájkosarat hordaniuk és elviselniük az ezzel járó kényelmetlenségeket és kellemetlenségeket, s még ezt is elviselik a mi kedvünkért ezek a csodás, négylábú, szőrös jószágok, hogy bebizonyítsák valóban érdemesek a „legjobb barát” címre!
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy kövess minket a Facebook-on!
