Kezdett érdekelni a dolog, ezért elhatároztam, hogy utána nézek a kutyasípnak és használatának, hogy mikortól és mire használták a régebbi időkben az emberek.
Nem kellett sokat kutatnom és találtam arra megfelelő magyarázatot, hogy miért volt szükség a síp alkalmazására. Elsősorban munka közben volt ez szokás, amikor nagy távolságból kellett irányítani a kutyát vagy kutyákat. Így a pásztorkutyáknál kezdték el alkalmazni például, akik a különféle jószágok terelésére voltak hivatottak, vagy a vadászkutyáknál, akiknek irányítása szintén messziről történt, a vadász belefújt a sípjába és kutyája tudta a dolgát.
Persze eleinte nem használtak a pásztorok vagy vadászok sem ilyen eszközöket, hiszen a jó kutya egy-egy kéz vagy bot mozdulatból, hanglejtésből tudta a dolgát, hogy vissza kell terelni, mondjuk az elkóborolt állatot a nyájhoz. Vagy éppen a vadász elé kell terelni a vadat, fel kell kutatni a sebesült illetve elejtett vadállatot. Később aztán ezt felváltotta a kutyasíp, hiszen ennek hangja messzire terjed, magas frekvenciája miatt könnyebben meghallja az eb. Amit az emberi fül nem tud érzékelni, azt a kutya füle nem csak meghallja messziről, de kellemetlen zajként is észlelheti talán, hiszem elriasztására is gyakran használják.
Parancs, fütyüléssel
Az egyszerű, halandó gazdi, mint amilyen én is vagyok, nem használ ilyen segédeszközt a tanításra kutyusánál, mint a síp. Legalábbis így gondolom. Hiszen a füttyszó a legősibb módszer, amivel négylábú barátunk behívható. Természetesen a fütyülésnek is vannak változatai, állítólag a jól kiképzett kutyusok akár 10-15 féle füttyparancsot is ismernek és ezeket értelmezni is tudják. Persze az kérdés, hogy a gazdi képes-e ennyiféle fütyülést produkálni, hiszen nem mindenki tud fütyülni, sokszor még akkor sem, ha sok répát eszik, ahogy a hagyomány tartja. Azonban az is elgondolkodtató, hogy ez a magas frekvencia, amit a síp kibocsát mennyire káros a hallásra, emberére és kutyájára nézve egyaránt.
Mert ha belegondolunk a kártevők riasztása és a rovarok elijesztése is ultrahangos készülékkel történik, így aztán az ultrahangos síp sem lehet igazán jó megoldás szőrös házőrzőinknek, ahogyan én laikusként gondolom. Tudom, sok mindent használunk a kutyák kiképzésére, ami nem túl megfelelő és kutyabarát megoldás, de sokszor nem vagyunk tisztában ezeknek az eszközöknek a káros hatásaival. Ez viszont nem mentesít az alól bennünket, hogy alkalmazzuk, mielőtt megtudjuk árthat-e kis barátainknak.
Mindenki maga dönti el, hogy mit és hogyan csinál, amikor oktatja, tanítgatja kutyáját, de azért ne feledkezzünk el a humánus megoldásokról, hiszen ezért vagyunk emberek. Persze vannak kivételek, amikor kénytelen valaki használni a sípot a saját hangképzési problémái miatt vagy a kutya süketsége miatt. Ugyanis vannak esetek, amikor az emberi hang nem jut el a kutyus füléig, de a síp magas frekvenciáját képes meghallani.
Kutyasípok
Természetesen, ahogy mindenben, ami a kutyákkal kapcsolatos, ezekben az eszközökben is széles a választék. A piac kínálata nagy, akár jó a kutyusok számára a síp alkalmazása akár nem, gazdik és trénerek használják. Például a kereső-mentő kutyák esetében is elterjed az alkalmazása, ahol messziről kell behívni az állatot munka közben sokszor. Ilyenkor elkerülhetetlennek látszik az ultrahangos síp használata, hogy el tudjuk érni valahogyan ezeket a hősként dolgozó négylábúakat.
A legegyszerűbb kutyasíp egy hangmagasságban működik csupán, de tréningezéshez alkalmazzák az állítható frekvenciájú sípokat is a trénerek vagy éppen a gazdik. Léteznek úgynevezett „néma” sípok is. Ezeket az emberi fül nem hallja, folyik is róla vita, hogy ettől függetlenül káros lehet az ember hallására nézve is, de ez még nincs végleg eldöntve. A kutyák ezt a „néma” jelet is érzékelik a fülükkel.
Egyes szakértők szerint mérlegelni kell kiképzés előtt, hogy milyen feladatokat fogunk végeztetni a kutyával, vagyis ezzel együtt azt is, hogy mennyire kerül távol tőlünk, miközben dolgozik, a rá bízott feladatot mennyire messze végzi el. Ennek függvényében lehet aztán a megfelelő frekvenciájú sípot kiválasztani. Ehhez azért érdemes szakember véleményét kikérni, hiszen mondjuk vadászat alkalmával, amikor nyomot követnek vagy mentéskor, amikor keresnek a kutyusok, akár 1-2 km távolságra is elkerülhetnek a gazditól, kiképzőjüktől. Az otthoni, engedelmességi tréning alatt viszont csak pár méterre, maximum 10-30 méterre távolodnak el, így szinte felesleges a fülüket, hallásukat síppal terhelni.
Leszögezhetjük tehát nyugodtan és minden teketória nélkül elmondhatjuk, hogy a kutyasíp nem minden alkalomra megfelelő segédeszköz a kiképzés során és nem is elengedhetetlen tartozék az ebek irányítása, nevelése, engedelmességre tanítása alatt.
Általában nagyobb távolságból csak a munka kutyákat szokták szakemberek, kiképzett trénerek irányítani, nekik lehet bizonyos esetekben szükségük a sípra, mint kiképző eszközre. Nem valószínű, hogy egy városi kutyának a kiképzése házilag elengedhetetlenül megkövetelné a kifutón való behívást, mondjuk síppal. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kiképző eszközök nem csak a mi kutyánk számára hallhatóak, hanem minden kutyus számára, aki a környéken van, nem túl távol játszik vagy sétál, ami ugye egy városban bizony nagyon is gyakori.
Tehát ha a beszéddel, kézjelekkel vagy a füttyszóval való kommunikáció nem lehetséges valamilyen oknál fogva a kutya és a gazdi között, ne feledkezzen meg arról a tényről sem, hogy a többi négylábú, szőrös jószág fülére is tekintettel kell lenni, mert nem biztos, hogy a gazdik tolerálni fogják a síppal való kiképzésünket, behívásunkat, ha mondjuk, ők ellenzik, és mert károsnak tartják ezt az eszközt. Azt azért még csak megérti az eb tulajdonosa, ha a postás próbálja magát megvédeni ultrahangos riasztóval a támadások ellen, de szerintem egy játék vagy séta alkalmával nem fogják ezt szeretni sem a gazdik, sem a kutyusok.
Tehát arra figyelmeztetnénk mindenkit, ha úgy érzi, hogy nincs más választása és szeretné mégis kipróbálni a kutyasípot bármilyen oknál fogva, óvatosan és körültekintően tegye.
Antonine de Saint-Exupéri szavaival élve:
„Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél!" – vagyis jelen esetben a kutyusodért, hiszen ő tőled függ és bízik benned, rád van utalva minden téren és minden tekintetben!
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy kövess minket a Facebook-on!
