A kutya ivartalanítás divat vagy kényszer?
Mi emberek hajlamosak vagyunk a világot a saját szemünkkel nézni. A kutyáinktól elvárjuk a teljes alkalmazkodást. De vajon mi gondolunk az ő szempontjaikra?
Eszünkbe jut, hogy mennyire félhetnek műtét előtt? Hogy milyen kockázatai vannak egy ilyen beavatkozásnak?
Át tudjuk érezni, hogy amikor felébrednek, milyen állapotban vannak? Mennyire fájhat nekik a sebhely? Talán azt gondolják ez egy büntetés. Hiszen fájdalommal jár.
Sokszor még egy egyszerű orvosi vizsgálat is megviseli az ebet. Akkor egy ilyen műtét mit okozhat náluk?
Tényleg indokolt a kutya ivartalanítás minden esetben? Valóban csak ezen múlik, hogy annyi kóbor kutya van? Vagy, hogy a menhelyek tele vannak elhagyott kutyusokkal?
Nem hiszem, hogy ennyire egyszerű lenne. De persze így sokkal kényelmesebb. Nem vagyok orvos, de kutyatartó igen.
Vidéken is voltak kutyáim. Most a városban is vannak. Figyelek rájuk, óvom őket. Ezért nem fogom kitenni egy ilyen traumának egyiket sem. Inkább kényelmi szempontnak gondolom.
Persze ha orvosilag indokolt, az egy más történet. Szerencsére nemcsak én gondolkodom így.
A kutya ivartalanítás veszélyekkel jár
Igen, mint minden műtétnek, ennek is megvan a kockázata. Na és persze a következményei szintén. Aki pedig azt gondolja, hogy utána megváltozik a kutyája, téved.
A kutya ivartalanítás után, az alapvető tulajdonságai megmaradnak. Ettől nem múlik el sem a rossz sem a jó jellemvonása négylábú barátunknak.
A hormonháztartása viszont megváltozik. Hajlamos lesz az elhízásra. Ha nem volt előtte egészségügyi problémája, ez az lesz. Hiszen másként kell etetni.
De alapvetően, ha akaratos, nem szelídül meg a kutya ivartalanítás után. Nem lesz szófogadóbb és engedelmesebb sem.
Viszont egy olyan traumán esik át, amit fel kell dolgozni. Lesz egy sebe, amit nem nyalogathat. Pedig a kutyának ez fontos.
Hetekig kell gallérban járnia. Ami korlátozza a látását, hallását, mozgását. Nem tud akkor enni és inni, amikor akar... soroljam még?
Erről a kutya ivartalanításról eszembe jut a gyerekek mandula műtéte. Egy időben mindnek kivették a manduláját. Akár volt vele baja, akár nem. Aztán rájöttek, hogy a mandulának védelmi funkciója van.
Vajon normális a sok ivartalanított kutya? Nem természetellenes? Töprengjen el ezen, mindenki egy kicsit.
Milyen szövődményekre számíthatunk?
Minden műtétnek megvan a maga kockázata. Egyik műtétre sem lehet ráfogni, hogy rutinműtét. Hiszen egy vakbélműtétbe is halt már bele ember. Ne gondoljak a legrosszabbra? De minek tegyem ki a négylábú barátomat egy ilyen veszélynek?
A statisztikát már ismerjük? Azt is, hogy minimális százalékban fordul elő szövődmény. De elég ezért akkor izgulni, ha muszáj műteni a kutyát nem?
Miért kéne kitennem fertőzésnek, ha amúgy egészséges? Az ő érdekében? Vagy azért, hogy nekem ne kelljen rá odafigyelnem rá fokozottan?
Barbárnak és embertelennek tartjuk a török népet, mert eunuchok őrizték hajdan a háremeket. Na de mivel vagyunk különbek náluk, amikor a kutyákat ivartalanítjuk? Tudom ők állatok. De mégis emberibbek sokszor nálunk. Miért "háláljuk" meg így a feltétlen odaadásukat?
Csak a kutyák szaporodnak, ha nincsenek ivartalanítva? Na és mi van a macskákkal vagy a galambokkal mondjuk? Be tudunk, vagy be akarunk avatkozni a természet rendjébe mindenképpen? Akkor nőjünk fel előbb a feladathoz!
A kutya ivartalanítás miért égető szükség manapság?
Nem akarok rosszmájú lenni, de kinek az érdekeit szolgálja elsősorban? Kiknek a pénztárcáját duzzasztja a sok-sok műtét, mert ugye az ára igencsak borsos. Egy átlagembernek nem igazán van rá pénze. Tudom, akkor ne vállaljon kutyát.....
De hát ki mondta, hogy a kutyának muszáj luxusnak lennie a mai időkben? Miért csak annak lehet négylábú barátja, akinek van rá pénze? Még a sok kötelező oltásra csak azt mondom, védi a kutyákat. Bár régen ezt a természetre bíztuk. Az erős élt, a gyenge sajnos elpusztult.
Nem kegyetlennek akarok tűnni, csak kutyabarát vagyok. Át tudom érezni a kutyáim lelkivilágát. Ahogyan ők is átérzik az enyémet. Ez a barátság ugyanis a kölcsönösségen alapul.
Ahogy minden barátság. Ezért az egyoldalúság bosszant. Mi lenne, ha a kutyák is elvárnák tőlünk mondjuk, hogy négykézláb járjunk a kedvükért.
Van egy híre film. A "Majmok Bolygója". Ebben mindenki láthatja, hogy hogyan bánunk az állatainkkal sokszor. Na és persze, hogy esne nekünk, ha a világ megfordulna egyszer.
Tudom a kutya és az ember különböznek egymástól. De azért a tiszteletet mindkét félnek meg kell adnia. Másként nem működhet ez a legendás kapcsolat, ami ember és kutya közt van évszázadok óta.
Mindenkinek van véleménye
Igen, mindenkinek van véleménye a kutya ivartalanításról. Természetesen nem vitatkozom azokkal, akik helyesnek tartják. De ne legyen kötelező! Ne legyen elvárt valakitől, hogy a kutyáját ivartalanítja. Adjuk meg az esélyt az ivaros kutyusoknak is!
Bevallom, én nem bírnám elviselni, hogy minden ok nélkül megtegyem ez a barátaimmal. Akik bíznak benne, vigyáznak rám és óvnak, szeretnek. Hogy tudnék azokba az őszinte kutya szemekbe nézni utána? Mit mondanék nekik? El sem tudom képzelni. De nem is akarom.
Tehát a kutya ivartalanítást személy szerint én nem tartom helyesnek. Ha beteg a kutya és szükséges, akkor persze igen. De addig azt mondom, figyelek a szőrös barátaimra. Nem hagyom, hogy "elkutyuljanak". Hiszen ez csak rajtam múlik. Mi biztos nem fogjuk a menhelyek létszámát növelni.
Aki nem ért velem egyet, vessen rám követ. Nem bánom. De nekem akkor is ez a véleményem és vállalom. Biztos vagyok benne, hogy 6 és 1 éves ivaros kutyáim velem értenek egyet. Megyek is játszani velük. Mert most az írás miatt elhanyagoltam őket egy időre.
rz
A kutya egészségről szóló írásainkat itt találod.
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy kövess minket a Facebook-on!
