Így vannak ezzel négylábú kedvenceink is, akik számára végeláthatatlan sorban kínálnak a gyártók a nedves és száraz tápokon túl jutalomfalatokat, vitaminozott étrend kiegészítőket, fogmosást helyettesítő „rágókákat” és még hosszan sorolhatnánk, csak győzzünk választani a kínálatból.
És valljuk be őszintén, néha még mi is elcsábulunk egy-egy gyorsétterem kínálatától a napi rohanásban, vagy este bedobunk egy mirelit pizzát a hűtőbe, ami mellett nem csoda, hogy a legjobb szándékkal is elkövetünk hibákat kutyusunk táplálásában.
A tudatosság első lépése azonban a tájékozódás, mely után már csak a figyelmünkön múlik, hogy a legjobbat válasszuk. Nézzük ezért elsőként végig, hogyan született meg a ma kapható kutyatáp, és hogyan tudjuk ebünk optimális etetésébe illeszteni a nedves vagy száraz falatokat.
Egy kis kutyatáp történelem
Döbbenetes olvasni a római költő és filozófus, Marcus Terentius Varro gazdálkodási kézikönyvét, aki a következő „menüt” állította össze a kutyák ideális táplálásához: juhcsontot tejben áztatott árpakenyérrel elkeverve adjunk ebünknek.
Mai tudásunkkal már egyértelműen felháborodnánk ezen, hiszen a kutya ősétől, a farkas étrendjétől merőben eltérő tanács ez.
Jóval később, a középkorban fordult jobbra a kutyák sorsa – legalábbis a királyi udvar kennelekben tartott kutyáié. Számukra a sokkal egészségesebb húsokból, belsőségekből és zöldségekből készült étrendet készítették el, így bizonyos szempontból különbül étkeztek, mint a ma tenyésztőtől származó díjnyertes ebek.
Persze a szegényebb rétegek négylábú társai nem jártak ilyen jól. Ők többnyire azt ették, ami maradt, és ez bizony ritkán tartalmazta a számukra legszükségesebb összetevőt, az állati fehérjét.
Az első száraz kutyatápot, egészen pontosan kekszet egy élelmes villanyszerelő, James Spratt fejlesztette ki, aki azt Egyesült Királyságban figyelt fel a tengerészek által fogyasztott kekszre, amit gyakran az arra ténfergő kutyák is megdézsmáltak. Spratt ezért gondolt egyet, és hivatást váltva kutyatáp gyártásba kezdett, melyhez olyan összetevőket használt fel, mint a zöldségek, búza és marhahús.
Noha a tápértéke alapján még nem jelentett teljes értékű eledelt Spratt találmánya, olyan sikere volt a tehetős gazdik körében, hogy az American Kennel Club Journal címlapra is tűzte. 1889-et írtunk ekkor.
A nedves tápok megjelenésére pedig egészen az 1920-as évekig kellett várni, amikor is lóhúsból készültek az első konzervek. A népszerűségük rohamosan megugrott, sajnos annyira, hogy kutyaeledel gyártás céljából tenyésztették a lovakat tízezres számban, melynek a második világháború vetett véget.
A mai száraz kutyaeledel elődje 1956-ban az extrudálással született meg, ahol nagy nyomáson és hőmérsékleten főzték meg az összetevőket, és így jött létre a könnyen emészthető, rendkívüli variábilis száraztáp, melyhez ma már vitaminokat és ásványi anyagokat adva valóban teljes értékű táplálékról beszélhetünk.
Vannak olyan gyártók, akik a kezdetek óta a piac meghatározó szereplői, és az azóta eltelt évtizedek alatt is folyamatosan finomították termékeik összetételét. A német Josera kutyatápok története például egyidős a modern kori kutyatápokkal, ezért az igényes gazdiknak érdemes megismerkedniük vele.
Josera kutyatáp a tudatos gazdik döntése
Joseph és Pauline Erbacher a második világháború viszontagságai után hozott egy döntést: családi vállalkozásban takarmány gyártással fognak foglalkozni. Így született meg a Josera.
Kezdetben az egyéb állati takarmányok előállítására fókuszáltak, később, a ’80-as évek második felében kezdtek el kitekinteni a kutya- és macskaeledelek világába.
A Joserát a német precizitás mellett az a fenntartható gondolkodás is jellemezte. Az általuk létrehozott alapítvány például a világ 30 országában nyújt támogatást vidékfejlesztési projektekhez, és a helyi emberek életminőségének javításához. A fenntarthatóság és a környezetvédelem vezérli őket, és ebben nyújtanak támogatást másoknak is.
Gyártási folyamataikat olyan szintű tudatosság jellemzi, mint a megújuló energiaforrások használata, és a környezetkímélő szállítási láncok. Különös figyelmet fordítanak partnereik kiválasztásánál a megbízhatóságra, hogy így tudják garantálni a tőlük elvárt és megszokott minőséget.
Egy ilyen szemléletű vállalat termékeit választani már egy tudatos döntést jelent, de mi a helyzet az általuk előállított állateledelekkel?
A Josera kutyatápok kizárólag természetes alapanyagokból készülő, kiváló minőségű eledelek. 100%-ban mentesek a búzától, szójától és génmódosított alapanyagoktól. Nem tartalmaznak színezéket, tartósítószert és aromákat sem, emberi fogyasztásra alkalmas húst viszont igen.
És hogy mit jelent a Josera számára a minőségbiztosítás? Egy történet jól jellemzi a hozzáállásukat, hiszen a bajban ismerszik meg igazán az ember, hát még a vállalat.
Egy Skandináv országban tapasztalták mintavételezés alkalmával, hogy a Josera kutyatáp egyik típusa szalmonella fertőzést mutat. Ekkor azonnal beindult egy Európára kiterjedő élelmiszer-biztonsági értesítési rendszer, mely az érintett országok élelmiszer-biztonsági intézményét értesíti.
250 vizsgálatot végzett el a Josera kutyatápjain, 250 akkreditált laboratóriumban, melyek mindegyike negatív eredményt mutatott, így bizonyítva, hogy nem a gyártás során került oda a fertőzés, hiszen az aznap ugyanott gyártott zsákokban nem volt kimutatható a szalmonella.
Ennek ellenére visszahívták a terméket, hogy a gyanú árnyéka se vetődhessen a Joserára termékeik minőségét illetően.
Ez a felelős hozzáállás, ahogyan elébe mentek a problémának – noha ők maguk nem hibáztak – még a leggondosabb gazdik számára is megnyugtató lehet: a Josera kutyatáppal a legjobbat adják kedvencüknek.
És ha már a márka mellett döntöttünk, csak egy kérdés marad: száraz vagy nedves tápokból válasszuk ki ebünk kedvenc ízeit?
Alapvetően egy magas minőségű tápnál bármelyik kivitelt választjuk is, biztosak lehetünk abban, hogy kedvencünk minden létfontosságú összetevőhöz hozzájut.
A nedves tápokat általában azért kedvelik, mert zsírtartalmánál fogva ízletesebbnek tűnhet száraz társánál. Idősebb korban azért ajánlott ez az eledel, mert ebünk már nehezebben rághat, főként ha fogai is megritkultak.
Míg a száraz tápok egyik nagy előnye, hogy kutyusunk használja fogait rágcsálás közben, így a lepedék kialakulásának esélye is csökken. Általánosságban elmondható, hogy beltartalmuk is nagyobb, de minden esetben a címke szerint tájékozódjunk, melyen a felsorolás a legnagyobb arányú összetevőtől a legkisebbig szerepel.
Ha a választást kedvencünk életkorához, aktivitáshoz és szükség esetén érzékenységéhez is tudjuk viszonyítani, odafigyelve a táplálás helyes mennyiségére, akkor mindent megtettünk azért, hogy tudatos gazdivá váljunk, az étkezés tekintetében biztosan.
Ezek után pedig ne érezzük rosszul magunkat, ha néha kutyusunk is elcsábul egy-egy bűnös falatra, amit az asztalnál kunyerálva adunk oda neki. Ha nem szerepel a tiltó listán – csokoládé, avokádó, diófélék, csonthéjasok, alkohol, nyers hüvelyesek, szőlő és hagymák – akkor ő is megérdemel néha egy kis „fast food”-ot.
Persze ne felejtsük el utána egy kiadós túrával lemozgatni, mielőtt jönnek a felesleges kilók!
A Josera tápokat ITT találod
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy kövess minket a Facebook-on
