A Bullterrier egy kimondottan emberbarát négylábú. Nem hiszek a sztereotípiákban, de főleg a saját tapasztalataimra támaszkodom. S mivel nekem volt szerencsém 4 Bullterrier gazdájának is lenni, van rá okom.
A Bullterrier jelleme
Nem tudtam a Bullterierek körül terjengő legendákról. Ellenben amikor az elsőt megpillantottam, rögtön levett a lábamról a külsejével és játékos természetével.
Boldogan vittem haza új barátomat. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy milyen rossz híre van ennek a fajtának. A szomszédjaim és ismerőseim figyelmeztettek, hogy veszélyes is lehet.
Ekkor néztem utána, hogy honnan származnak ezek a negatív előítéletek? Akkor tudtam meg, hogy egyes országokban betiltott a tartásuk. Mai világunkban nem is értem ezt a megkülönböztetést....
Hiszen számtalan más kutya fajtáról kiderült, hogy harci kutyaként használták bizonyos időkben. De ez ami a Bullok körül folyik, felér egy üldöztetéssel.
Ahogyan már említettem is engem személyes tapasztalatok motiválnak amikor kiállok a Bullterrierek mellett. Hiszen náluk ragaszkodóbb és szeretőbb kutyust nehéz találni bárhol.
Igaz, hogy a dominanciájuk és intelligenciájuk megnehezíti a nevelésük. Azonban számukra az ember, a gazdi közelsége a legfontosabb.
Minden kutyához türelem kell és szeretet. Miért lenne kivétel a Bullterrier? Ha kicsi korától következetesen neveljük, csodálatos családi kutya lesz belőle.
Számomra a legfontosabb tulajdonságuk a megbízhatóság volt. Kedvesen beilleszkedett mind a 4 kutyus a családba. Ok nélkül soha nem támadtak. Veszélyhelyzetben azonban lehetett rájuk számítani mindig.
Ez a tulajdonság mind a 4 Bullterrieremre jellemző volt. Éppen ezért kiváló jelleműnek tartom ezeket a kutyusokat. Negatív megkülönböztetésüket pedig mélységesen elítélem.
Hogy is néz ki egy Bullterrier?
Ezen a téren is elfogult vagyok. Ahogy az anya is elfogult a gyerekével. Vagyis szépnek látja bárhogyan is néz ki! Nos én is szépnek láttam az én tojás fejű, görbe orrú szőrös gyerekeimet. Kicsi füleik pedig kimondottan tetszettek nekem.
Számomra a megjelenésük egyet jelentett a különlegességükkel. Márpedig ami vagy aki különleges az csak szuper lehet igaz?
Volt közepes méretű Bullim aminek a marmagassága 50 cm volt, de szert tettem kisebb méretűre is. Ő 35 cm-rel büszkélkedett, de az egója sokkal nagyobb volt.
Azonban egy biztos, hogy akármelyikre is gondolok, mindegyik arányos testalkattal rendelkezett. Izmos és erős testfelépítésének köszönhetően tekintélyt parancsolt.
Nem tudom pontosan, hogy milyen szín a standard előírás, nekem volt fehér, foltos, őzbarna és tricolor ebem is. Valamennyiük bundája rövid volt, sima és fényes.
Utána néztem a Bullterrier történetének
Így tudtam meg, hogy ez a csodás kutyus az angol bulldog és a dalmata kereszteződéséből jött létre. Érdekes nem?
A mai napig léteznek dalmata típusúak, amik elegánsabbak és hosszabb lábúak. Aztán vannak a bulldog típusok. Ezek rövid lábúak, teltebbek. De léteznek terrier típusok is.
Eleinte társasági kutyaként tartották őket számon. Aztán borzok és patkányok irtására tenyésztették őket. Talán a bátorságuk és a gyorsaságuk miatt.
Sajnos a hírnevüket harci kutyaként alapozták meg. Ez teljesen az emberek butaságát tükrözi. Ez a fajta agresszívnek és megfélemlíthetetlen bizonyult Ezért ebben a szörnyű szórakozásban főszereplő lett.
Ettől kezdve a Bullterrierre teljesen ráragadt a könyörtelenség és a harci kutya jelző .
Sajnos ezt az emberek által kreált "tulajdonságát" a mai napig sem tudta levakarni magáról.
Pedig a legagresszívebb Bullterrierek sem voltak ellenségesek az emberrel szemben. Csak a kutyákkal harcoltak. Az ember parancsára. Az arénán kívül viszont engedelmesek és odaadóak voltak.
Különböző statisztikák kimutatták, hogy semmivel sem veszélyesebbek mint mondjuk a tacskók! Sőt még kevésbé támadóak. Ha mégis probléma akad velük, nem az ő hibájuk. Mindig az embert kell keresni a probléma hátterében.
Így etettem őket
Amikor hazahoztam az első kis Bullomat, rögtön utána néztem mit adjak neki. Tudom, hogy a táplálás helyessége a legfontosabb minden korban. Erre vannak kitűnő kutya eledelek, kornak fajtának és habitusnak megfelelően.
Olvastam, hogy fontos a kiegyensúlyozott táplálásuk a Bullterriereknek. Fehérjeszegény eledeleket javasolnak nekik. A bőrproblémáik és a veséik megkímélése érdekében.
Főleg a fehér színű kutyusnál figyeltem meg a bőrproblémákat. De olvastam, hogy ez a szín nagyon hajlamosító tényező. Allergiára és más betegségekre egyaránt.
Azt is kitapasztaltam, hogy nem szabad túl nagy adagokban gondolkodnom. Az én csodakutyáim mind hajlamosak voltak a "túlevésre". Ahogy a kutyák általában. Ebből pedig mindig az elhízás következik.
Ezért zsírszegény és könnyen emészthető eledelt kaptak. Aminek 60%-a hús volt és a többi gyümölcs, zöldség és rizs. Tanácsot mindig tenyésztőtől vagy állatorvostól kértem ezzel kapcsolatban.
Ápolni is kell a kutyákat
Ha hazaviszel akár egy kölyköt akár egy felnőtt kutyust, azt ápolni is kell. Nos a Bullikkal nem volt sok teendőm ezen a téren. Rövid és sima szőrzetük nem igényel sok gondozást.
Azért szerették ha foglalkozom velük. Imádták a bundájuk átkefélését. Jól tűrték a karmuk és füleik, szemeik ellenőrzését. Ezért is imádtam én meg őket.
Rengeteg ellenséges emberbe ütköztem amikor Bullterrierek gazdája voltam. Nem is értettem a sok indokolatlan hisztériát. Amit a megjelenésük kiváltott.
Engem azonban mindez egy cseppet sem zavart. Tudtam, hogy megbízható és csodálatos kutyáim vannak. A többi egyáltalán nem számított.
Tehát nemcsak a testüket de a lelküket is ápoltam. Mint később kiderült ők ezt viszonozták nálam. Így alakult ki egy csodálatos kutya-ember kapcsolat minden alkalommal. Hűségük és barátságuk példátlan volt számomra.
Nekem bejött ez a fajta
Ha visszagondolok azokra az időkre, csak szép emlékeim vannak. Mindegyik Bullim imádott ahogy én is őt. Kölcsönösen ragaszkodtunk egymáshoz.
Természetesen nevelés terén voltak problémáink, mert makacs fajta. Viszont imádja az embert, így kiválóan tud alkalmazkodni.
Mindig a védelmünkre kelt ha oka volt rá. A gyerekeimet egészen megható módon szerette és őrizte. Ha ezt valaki mesélte volna, talán én sem hiszem el.
Több mint egy évtizedig volt mindegyik a családunk tagja. Megéltünk együtt sok mindent. Ahogy az egy rendes családban normális. Ezek a négylábúak soha nem hagytak cserben.
Voltak kutyáim, sokféle fajta. Mindet szerettem, mert különben nem vittem volna haza. De úgy érzem a Bullterriereket egyik se sem tudta felülmúlni semmilyen téren.
Ma is megállok az utcán megcsodálni ha látok egyet. Gondolkodom rajta, hogy hozok haza megint egy kölyköt. Legyen meg az 5. is igaz?
Természetesen Bullterriert. Már csak azt kell majd kigondolnom mi legyen? Szuka vagy kan? Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Ezeket kell magamban tisztáznom.
Szerintem a legjobb választás lenne ha megint egy ilyen kis "tojásfejűt" engednék be az életembe. Annyira jó terápiának is, hogy megéri hazahozni.
Javasolom mindenkinek aki még nem ismeri, hogy próbálja ki milyen barátnak a Bullterrier. Garantálom nem fog csalódni benne!
Kérdésed van? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy kövess minket a Facebook-on!
